2009. október 28., szerda

Kanada, télelő / 2009


Most viszont, hogy kidühöngtem magam, örömmel írok innen újra.
Inkább igyekszem tapasztalataimmal szolgálni azokat, akik errefelé tévednek. Vagy fontolgatják, merre induljanak, ha már egyszer menni kell.

Két teljesen új tapasztalati forrásom van.
Az egyik az egyetem, ahol mint korábban említettem, középkorúságom dacára koptatom a padokat abból a megfontolásból, hogy idővel hasznos munkára és megélhetésre váltsam az itt szerzett tudást és diplomát.
A másik tapasztalat kevésbé kellemes: voltam végre kórházban! Nem is akárhol! 24 óra a sürgősségin, aztán műtő és ébredés, végül gyors hazabocsátás. Alig két nap egy elzárt, másik világban.

Közben pedig leestek a falevelek, bepakoltuk a kerti bútort meg a muskátlikat, előszedtem a téli ruhákat. Felpróbáltattam a gyerekekkel a hótaposókat és elvittük a "Value Villige"-be mindazt, amit kinőttek. Ma már hó érkezéséről beszél az időjós. Ja, és ma megvettük a tököket faragásra.
Halloween-re kidíszítjük a házat. Na, ez a következő és legfontosabb tennivaló a kanadai őszben! Készülni, mert itt a Halloween.

A gyerekek meg a felnőttek egy része jelmezbe bújik erre az estére. Aztán útra kel vagy otthon várakozik. Akármelyik is, legyen a megjelenése rémisztő!!!
Az "ilyesztő" udvardekoráció a nap fontos része: világító tökfejek, sírdombok a házak előtt, szellemek az udvarokban, sejtelmes fények, pókhálók és óriás pókok, csontvázak, akasztott ember, a ház előtt ücsörgő, fej nélküli alak. Ezek várják a vendégeket! A gyerekeket!
A kölykök ugyanis előre megbeszélve kis csapatokba verődnek és úgy indulnak útnak sötétedés után a környéken.
Becsöngetnek minden házba, ahol világító tököket látnak. "Trick or treat" köszönéssel édességet várnak az ajtót nyitó háziaktól. Mindenki az ajándékozást választja a trükk helyett. Az úgy szokás.

A kicsik tényleg félnek kicsit a ház előtti dekorációktól meg a háziak jelmezeitől, de a jutalomédesség megéri! Kilószám gyűjtik be az apró csokikat és hetekig tömik magukat kedvenceikkel. Cserélgetnek, ki mit szeret és még májusban is rakosgatják, ami végképp nem kell senkinek.

A kereskedelem persze jól kiszolgálja ezt a gyerekek számára izgalmas-érdekes estét. Kapható ugyanis minden nagyobb cég édességkínálata kis csomagolásban, kilószám összedobozolva; hogy legyen mit adni a csemetéknek. Jelmezek, maszkok és dekorációs kellékek tömegeit kínálják és adják el évről évre.

Mondhatom, még a kamaszok is izgatottan készülnek a Halloweenra és nemcsak a különleges este, a jelmezek meg a sok édesség miatt. A korosodással az édességkéregetés házibulis estébe megy át sőt, nagy élelmiszergyűjtés ideje is ez a délután. Középiskolás és egyetemista önkéntesek "Trick or food" köszöntéssel járnak körbe és tonnányi élelmiszert gyűjtenek a Food Bank számára.

Ez vár ránk hát most szombat délután.
Vettünk egy halom csokit, szőlőcukrot, apró dobozos mazsolát. Chipset elvből nem adunk, bár azt is árulnak ilyenkor apró csomagokban. Az élelmiszergyűjtőknek konzerveket adunk meg száraztésztát.
Bespájzoltunk. Jöhet, aminek jönnie kell.

Végtelenül dühös vagyok

Ma hárommillió rádióhallgatónak kellene követelnie a dalait!
Ma hárommilió magyarnak kellene tüntetést szervezni.
Annak a hárommillió magyarnak, akinek megmozdulnak a tagjai, amikor az évtizedes dalok megszólalnak. Akiknek a rádiónak hála, tizenéves gyerekeik ugyanazokon a nótákon nőttek fel mint szüleik. Igy van mit együtt énekelniük.
Hárommillió magyarnak, akik nem a röhögcsélős reggeli műsor vagy a néha otrombába hajló beszégetések miatt kapcsolták be a rádiót. Egy életérzést, fiatal mosolyt, emlékeket és főleg harminc év válogatott, könnyű zenéit vágyták hallgatni munkába menet vagy épp főzés közben.
Hárommillió magyarnak kellene visszakövetelnie azt a néhány percet a napjaiból, amikor politikai mocskolódás helyett éppen csak szórakozni akartak a rádiót hallgatva.

Hol bújkál hát az a hárommillió magyar, akik szerették a Sláger Rádiót?
Vállat rántva elhiszik, hogy jogi-gazdasági döntés született és ennek így kell lennie?
Vállat rántva elhiszik, hogy a dolgok úgy jók ahogy vannak és majd magától helyrejön minden?
Tényleg csak arról van szó, hogy mostantól nem halljuk Balázs Fecót olyan gyakran?

Nem arról szól a dolog, hogy újság, tévé, rádió és iskola kell ahhoz, hogy jól irányíthatóvá tegyenek minket? Ellenőrizhetővé és megbízhatóvá?



- Nem, az nem lehet! Ez csak egy rádióállomás! Semmi komoly! Alszunk egyet és el is felejtjük!
Nagyon feledékenyek vagyunk úgyis!
A történelemleckéket is hogy elfelejtettük!