Havi összefoglaló

Nincs mentségem.
Nem írtam hetek óta és nincs mentségem. Egyszerűen nem ment.
Ma sem vagyok nagy formában, de muszáj végre bejegyeznem valamit, hogy tudjátok, élek.

Nagy események vannak mögöttem: külön-külön is megérdemelnek majd pár szót.
Végeztünk pl. a filmmel, aminek a kezdetekor még azt hittem, a forgatás alatt, az unalmas, rémesen unalmas órákat írogatással és sztorizgatással ütöm majd agyon. Hát a forgatókönyvnek, az új rendezőnek és főleg az én új szerepemnek köszönhetően unalmas óráim alig adódtak. Sűrű volt, nagyon fárasztó és végtelenül hosszú!

Még a film kezdete előtt, a nyelviskolában csupa "jövős" kérdéssel foglalkoztunk. Azzal, hogy mi lesz velünk, félkész bevándorlottakkal, ha kidob minket magából az államilag finanszírozott, inkubátornak is tekinthető iskola. Úgy belemerültem a jövőkeresésébe, hogy egyetemi szakot találtam, ami kedvemrevalónak tűnik. És úgy beleéltem magam a dologba, hogy a filmes szabadnapokat egyetmi jelentkezésre használtam. Így hát most nyelvvizsgára készülök, diplomát fordítok és hitelesíttetek és persze fizetek.

A munka végeztével visszapottyantam a nyelviskolába, de most már nem a régi. Kifelé nézegetünk, keresgélünk mindannyian és a tanulás valahogy nem megy olyan jól.

És hogy mindenről beszámoljak, ami csak történik errefelé: hát itt a nyár. Na nem ma, mert mára ősz lett megint, de már voltak meleg napok. Amikor pedig valóban ideér a hamisítatlan nyár, magas páratartalommal, nagy forróság tör majd ránk. Így mondják a helybéliek. Én alig várom!