Itt járt, elment, nem lőtték le

Elnökelődeihez híven, Barack Obama is Kanadába látogatott elsőként, ahogy elindult külföldre.

Olyan rajongás veszi körül itt Észak-Amerikában ezt a politikust, amit ritkán lát a világ, azt hiszem. Kenedy elnök lehetett talán ehhez hasonló imádattal körülfogva, le is lőtték szegényt.
Obama, az új sztár 6 órásra tervezte ottawai látogatását, de jócskán megcsúszott. Jól érezte magát, biztosan.
A hírekben arról beszéltek, hogy a reptér közelében tárgyal majd az illetékesekkel. Munkaebéd, tankolás és irány haza.
Később mégis úgy határoztak, hogy csak-csak bejön a parlamentig a belvárosba. Határozottan kijelentették viszont, hogy "közönségtalálkozó" az nem lesz!
Mondják, emberek már hajnali fél négykor a Parlaiment Hill hóesésében várták az elnököt: no nem a magukét, csak a szomszédét. ( A magukéért nem állnának ott ilyen elszántan.) Ott vártak a hidegben, hogy megláthassák az első afro-amerikai elnök hajas fejbőrét hátulról, amint seregnyi biztonsági őre közt besurran a parlament épületébe, kiszállván bombabiztos limuzinjából.
A korán kelőknek pechjük volt. Minden korábbi bejelentéssel ellentétben az elnöknek kedve támadt egy kis szuvenírt vásárolni. Megállították a konvojt a belváros piacán, az elnök számos kísérőjével együtt megszállta a piactér legnépszerűbb pékség-kávézó-büféjét. Üdvözölt, kezet fogott és juharszirupos cookiet(kukit) vásárolt, mert a kislányai nagyon szeretik. Még fizetni is akart, kanadai dollárral! Nem hagyták.
Aztán tárgyalt is. Most azt elemzik az okosak. Állítólag jó volt, hasznos volt, örömteli volt. Barátok vagyunk: ezt erősítette meg a két elnök.


Mi csak a világraszóló kocsisort láttuk; vagy ötven autó vonult végig a házunk közelében, a csatornaparton elhúzó úton. A világ leghosszabb korcsolyapályája mentén, parkkal övezett út ez, amely húszcentis friss hóval, gyönyörű havazással búcsúztatta Obamat. Két nappal korábban szürkeséget és szemetet látott volna, ahogy a hónapok óta csak egyre gyűlő hó nyomán az olvadás elcsúfította ezt az amúgy egész évben szép világot.
A menet biztonsága érdekében lezártak egy pár utat és hidakat, átmeneti zűrzavart okozva a legforgalmasabb órákban. Mi is a kocsisor útjába tévedtünk, s ha már így volt, megbámultuk.
Nagyfiam meg a gimnáziumból hazajövet, a lezárt híd helyett a csatorna jegére mászott, majd ki onnan: fogalma sem volt, hogy a terület azért van elzárva, mert vigyáznak az elnökre. A meglepett gyerek a konvojt az útpadkáról bámulta és még integetett is neki a fekete limuzinban utazó Nagy Ember!

Aki itt volt hát és épségben elrepült.
Hárommillió dollárból vigyázta az ország az életét és egészségét. Akit ennyien rajongva szeretnek, annak rengeteg őrült vagy számító ellensége is lehet. Így véli a világ.

Büszkék a kanadaiak, mert szeretik ezt a közvetlen, kellemes modorú fekete férfit. Büszkék, mert itt járt elsőként és büszkék, mert nagyon szerették volna őt az Elnöki Székben látni.
A juharszirupos kuki dicsérete pedig egy újabb jópont Barack Obamának.