Hogy mi ezekben a közös?Hát - hogy hiányoznak!
Kenyeret magunk sütünk, mert a bolti csapnivaló, megfizethetetlen és/vagy tele van cuccal, amiket magyarul sem akarnék azonosítani!
A három jelző közül - rosszízű, adalékanyagos, drága - nem igaz egyszerre mind: van például olcsó kenyér, arra a másik két tulajdonság húzható, vagyis rossz és minden van benne, még fehérliszt is.
Van csodás ízű varázslat, az többnyire megfizethetetlen és esetenként a sok kitudjamitől olyan csodás.
A drága kenyér néha csak mutatós, máskor még egészséges is.
Hát mi ezért sütünk - majdnem minden nap -házilag kenyeret.
Nem nagy hókuszpókusz és a kezdetektől jól kitanulható. Összesen nem kerül többe 5 perc munkánál, a többi csak várakozás. Házi kenyerünk íze mára a legjobbakéval vetekszik, szép és tudjuk, mi van benne!
Kiflit is sütünk néha, de az babrás egy kicsit. Zsemlét meg jót sütnek az olaszok, néha inkább veszünk náluk, Kis-Itáliában, mert a valóban finom zsemle elkészítésének módját még nem sikerült kitalálnom.
A kolbász-kérdés megoldhatatlan. Bár árulnak itt-ott gyulainak, csabainak meg hungarian-nek csúfolt kolbászokat, eddig nem találtunk a hazaihoz hasonlót. A különbséget teheti az a kissé zavaró körülmény, hogy a Kanada szerte árult Hungarian Paprika sosem járhatott kis hazánkban. A díszes és drága csomagolás némi szemlélődés után ugyan leleplezi a tartalom hitelességét, ha tudsz valamit Magyarországról. Ha nem, átvernek, valami mexikói paprikaféleséget rejthet a doboz, abból is a gyenge minőséget. Úgy vélem, egész Észak-Amerika ezt a hamisítványt veszi és eszi.
Eddig még nem találtam szilvalekvárt. Nem esznek és árulnak meggyet. Nincs sóska ( most vetek, ha elmegy a hó). Meg fehérhúsú, cecei-típusú paprika.
És úgy hiányzik a túrórudi! Meg a gesztenyeszív! Meg a puncsszelet!
