2009. április 3., péntek

Cat barbaque with paprika


A kutyánk, az a kalácsevő, egy vérengző vadállat! Csodaszép barna-meleg szemei mögött ott rejtőzik az ősi ösztön: elfogni mindent, ami mozog és tisztázni az erőviszonyokat mindenkivel, aki fajtabéli.

E meg nem lepő kutyatulajdonság itt, a városban nem örvend túl nagy megbecsülésnek. Sőt egyenesen azt találta mondani a minap egy utcabéli, hogy -tán nem szocializálódott megfelelően szegény!
Nos, ezen nagyon elgondolkoztam: már ami a kutyaszocializációs problémát illeti.

A mi Drágánk menhelyi kutyusból lett emigráns. A múltját tehát nem ismerjük. A kinézete szerint születési helye a faluvég. Esze és egészsége is arra utal, hogy számos genetikai állomány keveredéséből keletkezett az övé....
Annyit tudunk, hogy azért került el a háztól, ahol szolgálnia kellett volna, mert megkergette ( úgy vélem tán meg is ritkította) a csirkéket. Ez faluhelyen végztes bűn. Csoda hogy megúszta.


A faluvégen, a menhelyen meg nálunk voltak körülötte kutyatársak. Megtanult kutyául viselkedni. És megjegyzem, emberül is. Szobatiszta, beszélget velünk, jelzi, ha baja van vagy ha játszana.
Annyi maradt kutyaságából, hogy vadászik és tisztel vagy tiszteletet parancsol. No meg őrzi a territóriumot. Kicsit vadabbul, mint a "jól szocializálódott"fajtársak. Kutyábbul.

Macskás telekszomszédunk- és én is gyakran- aggódunk egy esetleges eb-cica rangadó miatt. Az ő erős kandúrjával még nem mérkőzött meg a mi vadászunk. Abban nem lenne sok öröme egyiknek sem, úgy vélem.
Sajnos sok cicának kivetetik a körmeit, így azok védekezni sem tudnak. Mégis, kiengedik őket, ők pedig rendkívüli bátorsággal közelítenek emberhez és kutyához: előbbi úgysem bántja, utóbbi, pórázra kötve meg úgysem éri el őket.

Egyszer, egyetlen egyszer drága Tücsikénk velünk tartott a bekerítetlen backyard-ra. Macskák sétaútjára. A vacsora volt a beszédtéma kutyabarát - nem macskás - másik oldali szomszédasszonyommal, nem figyeltünk a kitévedt kutyára. Meglátva a prédát,a vadászszellem kibújt a barlangból, Tücsök nekivetette magát a mozgó szőrgombócnak és az élet-halál kergetőzés megkezdődött. Én sikítoztam, a többiek kiabáltak, a cica menekültében visított, a gazdái jajveszékeltek.

Végül minden állatka rendben hazatérhetett. De a jelenetet figyelő olasz asszonyság - a kutybarát szomszédasszony- kaján mosollyal tért vissza eredeti beszédtémánkra, amint az aggodalom alábbhagyott. Arra, hogy mi lesz a vacsora?.....?

- Cat barbaque,...with paprika!