Tegnap megkezdődött a tanítás a téli szünet után. Végre! Hó nem esett elég, hogy az iskolabuszok ne járjanak, úgyhogy az élet visszakerül a normális kerékvágásba.
A nagyfiam elsős gimnazista, a kicsi ötödikes, a középső -a kislány - nyolcadikos.
Sétagalop nekik a kanadai tananyag Magyarország után. Ott is nagyszerűen teljesítettek és szerették az iskolát. Itt meg egyszerűen szárnyalnak. A lényeges különbség - gyerekszemmel - a könnyedségben van. Az elv, hogy a tanulás legyen öröm! Én meg el-eltöprengek azon, vajon kinek van igaza.
A magyar oktatási rend óriási adattömeggel bombázza a gyerekeket és mire elérnek az érettségihez, kisebbfajta lexikon az agyuk. A miénk is az volt.
Ezerszám tudtuk az évszámokat, amelyekből mára csak pár tízre emlékszem, azokat is ellenőrzöm a google-on, ha szóba kerülnek. Nem is beszélve a megváltozott viszonyokról, amelyek nemcsak negyven év históriáját értékelték át.
A fizika tanulmányaimból annyira emlékszem- de arra jól- hogy ne nyúljak vizesruhával a villanykapcsolóba. A periódusos rendszer bővült pár elemmel, bár nekem a kevesebb is túl sok volt. Deriválni azóta sem tanultam meg és a logaritmust sem értem jobban, meg az sem lett egyértelműbb, mire jó. A világtérképet azóta átrajzolták, még a szomszédaink sem a régiek, a magyarországi megyéket meg nem érdemes már bemagolni. Irodalomból kikerültek régiek és bekerültek újak: érvénytelenítve ezzel a szép-értékes fogalmát. Még az énekkönyvek dalszövegeit is átírták!
Persze ezzel nem azt akarom mondani, hogy fölösleges volt minden. Csak kétkedem. Még a tudomány is változó! ( Nem is beszélve a nézőpontról - erről majd máskor.)
Mert közben látom, milyen tudatlanok az emberek itt - néha.
A nagyfiam elsős gimnazista, a kicsi ötödikes, a középső -a kislány - nyolcadikos.
Sétagalop nekik a kanadai tananyag Magyarország után. Ott is nagyszerűen teljesítettek és szerették az iskolát. Itt meg egyszerűen szárnyalnak. A lényeges különbség - gyerekszemmel - a könnyedségben van. Az elv, hogy a tanulás legyen öröm! Én meg el-eltöprengek azon, vajon kinek van igaza.
A magyar oktatási rend óriási adattömeggel bombázza a gyerekeket és mire elérnek az érettségihez, kisebbfajta lexikon az agyuk. A miénk is az volt.
Ezerszám tudtuk az évszámokat, amelyekből mára csak pár tízre emlékszem, azokat is ellenőrzöm a google-on, ha szóba kerülnek. Nem is beszélve a megváltozott viszonyokról, amelyek nemcsak negyven év históriáját értékelték át.
A fizika tanulmányaimból annyira emlékszem- de arra jól- hogy ne nyúljak vizesruhával a villanykapcsolóba. A periódusos rendszer bővült pár elemmel, bár nekem a kevesebb is túl sok volt. Deriválni azóta sem tanultam meg és a logaritmust sem értem jobban, meg az sem lett egyértelműbb, mire jó. A világtérképet azóta átrajzolták, még a szomszédaink sem a régiek, a magyarországi megyéket meg nem érdemes már bemagolni. Irodalomból kikerültek régiek és bekerültek újak: érvénytelenítve ezzel a szép-értékes fogalmát. Még az énekkönyvek dalszövegeit is átírták!
Persze ezzel nem azt akarom mondani, hogy fölösleges volt minden. Csak kétkedem. Még a tudomány is változó! ( Nem is beszélve a nézőpontról - erről majd máskor.)
Mert közben látom, milyen tudatlanok az emberek itt - néha.
Talán éppen annyira, mint otthon - néha.
Itt sok a "rácsodálkoztató", önfejlesztő feladat, önálló kutatómunkán alapuló, hetekig tartó projekt. Aki szorgalmas, érdeklődő, az minden feltételt megkap, hogy fejlődjön, de a nagy átlagtól nem várják el a kislexikon-agyat. Ez a nagy különbség.
És hogy kinek van igaza, azt majd 30 év múlva lehetne lemérni. Hogy melyik oktatási rendből kerül ki több önmegvalósító, elégedett, boldog ember. Mert mivégre az egész, ha nem arra, hogy megállják a helyüket és megtalálják a saját útjukat. Hogy tájékozott, érdeklődő, pozitív beállítódású, életképes világot építsenek és éljenek.
Hát ezen tanakodtam ma, míg hazavártam őket.
Itt sok a "rácsodálkoztató", önfejlesztő feladat, önálló kutatómunkán alapuló, hetekig tartó projekt. Aki szorgalmas, érdeklődő, az minden feltételt megkap, hogy fejlődjön, de a nagy átlagtól nem várják el a kislexikon-agyat. Ez a nagy különbség.
És hogy kinek van igaza, azt majd 30 év múlva lehetne lemérni. Hogy melyik oktatási rendből kerül ki több önmegvalósító, elégedett, boldog ember. Mert mivégre az egész, ha nem arra, hogy megállják a helyüket és megtalálják a saját útjukat. Hogy tájékozott, érdeklődő, pozitív beállítódású, életképes világot építsenek és éljenek.
Hát ezen tanakodtam ma, míg hazavártam őket.
