Emigráció I.

1.pont
Az emigráció nem a haza elhagyása, hanem befogadtatás egy másik országba.

Az "emigráció" szó maga nem hangzott jól. Nekem nem. A november hetediki ünnepeken hallhattuk évről évre, hogy Lenin is "emigrációba" kényszerült. Az valami csúnya dolog lehet, ha egyszer kényszer, ugye.
Aztán ott voltak a környezetünkből eltűnő rokonok, szomszédok, barátok, akik elhagyták az országot. Csak suttogtak róluk. Egyeseket a szerencse fiainak véltek, másokat csak gúnyoltak, hogy - ott majd kolbászból lesz ám a kerítés!
És a Szózat. Az a csodás, hazafias dal, amely szívszakító bánattal ültette belénk, hogy itt aztán élnünk és halnunk kell.

No, ezek után meg sem hallottuk a történelem oktatás millió példáját inasok kötelező vándorútjairól, művészek, tudósok külföldi alkotómunkájáról; vagy éppen Magyarországra telepített népekről, ide házasodott mesteremberekről vagy itt oktató professzorokról, Magyarországra letelepedett üzletemberekről, katonákról.

És nem szabad összekeverni a dolgokat: Bécsben munkát vállalni 25 éves fiatalként nem más, mint dönteni Pécs vagy Győr között. Annak semmi köze a kivándorláshoz, csak az ügyintézés más, mintha otthon lenne valaki. Szót sem érdemel.
Ráadásul mai Magyarország sokak számára élhető és kellemes. Bizonyos területeken, bizonyos szakmákkal és kapcsolatokkal vilgszínvonalú fizetést lehet elérni. A közhangulat némileg elszomorító, de a sportkocsiból nem kell feltétlenül kinézni a villamosmegállóban várakozókra és főleg nem kell az emberek szemébe nézni. A hírek nem szólnak a valóságról, az internet böngészése közben pedig nem ugranak elő a minimálbérből élők kiáltásai. Az aluljárókon csak a gyalogosok járnak át, a wellness-hotelekben pedig meg van tiltva a masszőröknek, hogy a fizetésükről beszéljenek. Aki tehát elkerülő manőverekkel ki tudja vonni magát a jelenből, az ne mérlegeljen. Számára jobb otthon! Mert Magyarország gyönyörű!
Ha jólinformált újságírók útra kelnek Budapesten dolgozó aranyifjak sportkocsijával, hogy nyomon kövessék a fiatal szakember nagy hezitálását a külföldi munkavállalással, akkor nem a valós kérdésről beszélnek, írnak.
Mert a kérdés vízvezeték szerelők, pincérek és szakácsok, munkanélküli pedagógusok, a felemelkedés reménye nélkül, minimálbérért dolgozók tömegeit érinti:
menjek, vagy maradjak?

Visszatérve az "emigráció"-hoz: le kell tisztítani a szót az érzelmektől és újragondolni, mit miért teszünk.
Az életben a legfontosabb tényező a megélhetés. A tisztességes, nyugodt megélhetés. Aztán jöhet minden más gondolat és mérlegelés. Hazaszeretet, család, szülőkről való gondoskodás, hideg vagy meleg, szépség vagy rútság, barátok és bármi, ami fontos számunkra. Nem azért, mert ezek pótolhatók, hanem mert megélhetés nélkül egyik sem ér egy fabatkát sem.

Amiket a sorozat további részeiben írok, az csakis a saját tapasztalat. Nem tipikus, de talán mégis számít. Gyakorlati tanácsok és személyesen megélt érzelmek az EMIGRÁCIÓról.