Pénztártól való távozás után....

Megérkezésünk óta ámuldozom a kanadai kereskedelem egy csodáján: a visszavihetőségen.
Logikusan teljesen megmagyarázható fogás. Ha nem jó vagy mégsem tetszik, hozd vissza. Ne keltsd rossz hírünket, távozz elégedetten valami mással. És gyere vissza hozzánk egy újabb kívánságoddal, hiszen mi örömmel szolgálunk ki Téged mindig - a pénzedért!
A lényeg, hogy szinte bármit(!) vissza lehet vinni a kis üzletekbe és a nagyokba. Indoklás és leggyakrabban számla nélkül, utóbbinál nem árt egy árcédula, vonalkód vagy a megtartott csomagolás.
Nem kell az árunak rossznak, hibásnak lennie. Ha rossz, nem vitatkoznak a vásárlóval, hogy kinek a szemszögéből az. Nem akarják bebizonyítani, hogy nem rendeltetés szerűen használtad a kéthónaposan szétesett méregdrága sportcipőt. Nem firtatják, miben mostad az összement pulóvert és hűtőben tartottad-e a szavatossági idő lejárta előtt megpenészesedett sajtot. Ellenkezőleg; elnézést kérnek és körülugrálnak.
De ha csak nem tetszik, mégsem az igazi, akkor is visszaveszik és visszakapod az árát bárminek! Kilencven napig.
A kislányom iskolatáskájának a cippzárja néhány hetesen megadta magát. Visszavittük. Nem volt meg a számla. Mondtuk, nem akarjuk a pénzt, van még nekik ebből a táskából, csak szeretnénk kicserélni. Csakhogy ugyanez a hátitatyó ezidőtájt akciós áron volt eladó. Kaptunk egy új táskát és vásárlókártyán a két ár közti különbözetet...
Kedvenc zöldség-csemege üzletünkben a mangót kínálták igen jó áron. Vettünk is belőle többet a szokásosnál. Aztán otthon egymás után kiderült a kívülről szép gyümölcsökről, hogy a magtól kiindulva romlott a belsejük. Egytől egyig. Úgy gondoltuk, visszavisszük, egyék meg ők! De nem volt időnk foglalkozni vele, napokig ott álltak a megbarnult, megkezdett mangók a hűtőben egy zacskóban. Amikor eljutottunk végre a boltba, akkor meg persze nem voltak velünk...De a férjem mégsem állhatta meg szó nélkül, és megszólította a gyümölcssorok között a bolt vezetőjét. Én nem hallottam mit beszéltek, de a menedzser és a férjem a mangóhegyhez sétáltak és a boltos saját maga csomagolt be egy egész zacskónyi gyümölcsöt - már valami más szállítmányból, más áron - és nyújtotta át a panaszkodó vásárlónak. Egy mondatot jól hallottam: I'm sorry!
Férjemtől karácsonyra kaptam egy szép kesztyűt, de nagy lett. Visszavittük. Volt számla. Ő akciós áron vette a kézmelengetőket, amelyek ekkor már egy magasabb áron voltak a polcokon. A számítógép leolvasta a visszavitt áruról a vonalkódot és a férjem kártyájára azonnal visszahelyezték a kesztyű árát: az aznapi, nem akciós összeget.
Néhány napja tönkrement az augusztusban vásárolt D-link a laptopomon, ami lehetővé teszi, hogy vezeték nélkül a lakás különböző pontjairól internetezzem. Nekem ez a kis szerkezet olyan, mint a levegő! Ő meg megállt. Nem pislogott többé. Meghalt.
A garancia még bőven élt rá. Otthon lett volna némi aggodalmam mert megvallom, néhányszor leesett és szét is pattant kissé a műanyag burkolata. Ami felhasználó eszemmel csakis a konstrukció hibája, hiszen ez megtörténik, lám megtörtént.
Előkerestem minden hozzátartozóját: a dobozát, a telepítő cd-t, minden kéznél volt. A számla is, mert annak az itteni adózásban idén tavasszal még feladata lesz. És vittük a nagy áruházlánc egyik boltjába : -hogy a kis vacak bizony rossz.
Ki sem bontották a dobozt! Leolvastatták a számla vonalkódját és válaszhattunk; pénzt kérünk, vásárlókártyát vagy új D-linket. A megfelelő sorhoz kísértek minket, odahívtak egy ehhez értő másik eladót és megvolt a csere, vagyis az új szerkezet. Gyorsabb, újabb és drágább (persze a különbözetet fizetni kell), én mégis boldogan jöttem ki a boltból.
Mert kiszolgáltak, elnézést kértek, értem voltak ott.
Úgyhogy máskor is visszamegyek.